endokrin

A magzat fiziológiás  “transzplantátum”, azaz olyan, mint egy átültetett szerv, amelyről tudjuk, hogy a legnagyobb veszély a szerv kilökődése. A természet csodája, hogy egy immunológiai értelemben félig “idegen” magzat egyáltalában megtapad a méhben és később pedig nem minden esetben lökődik ki. Prof. Balázs Csaba endokinológus írása e védelem immunológiai és hormonális okait összegzi.

Immunológiai mechanizmusok

A magzat kilökődését számos védő mechanizmus akadályozza. A terhesség alatt megváltozik az immunrendszer szabályozása. Ennek lényege, hogy az immunológiai védekezésért felelős sejtek, az ún. limfociták egyike a Th2 (az antitestek termelődéséért felelős) sejtek és azok által termelt anyagok mennyisége növekszik, ezzel szemben a Th1 (sejtes  immunitásért felelős) limfociták száma és funkciója csökken. Ennek következtében a Th1 által közvetített immun- és autoimmun folyamatok aktivitása általában csökken, ezért élettani körülmények között a terhesség második trimeszterétől (4.hónaptól) kezdve az  autoimmun betegségek tünetei általában javulnak.  Ez egy élettani immungátlás, azaz kényes egyensúly, amely feltétlen szükséges ahhoz, hogy a magzat megmaradhasson. Ezt a kényes egyensúlyt azonban számos hormonális és külső tényező képes felborítani. Amennyiben ez a fiziológiás immungátlás nem alakul ki, akkor kóros terhesség és spontán abortusz következhet be.

A citokinek szerepe a vetélésben

A Th1 sejtek által termelt anyagok ún. citokinek a terhesség kimenetele szempontjából kedvezőtlen hatásúak.  A Th1 csoportba tartozó gamma interferon (INFγ) citotoxikus T sejteket aktivál, amelyek károsíthatják a magzatot. Egerekben az INFγ-val történő kezelés a terhesség megszakadásához vezetett. Ennek az anyagnak az emelkedését figyelték meg az ismételten vetélő nőkben is. A Th1 citokinek termelését indukáló vírusfertőzésekről ismert, hogy szerepük van a spontán abortuszok kiváltásában.

Kapcsolat az autoimmun pajzsmirigybetegség, a meddőség és a spontán vetélések közt
A pajzsmirigy autoimmun betegségei és a terhesség közötti  kapcsolatra több magyarázat van.

• A vetélés kapcsolatban lehet azzal az egyensúlyzavarral, amely az autoimmun betegség alatt a Th1 és a Th2 arány kedvezőtlen változásával függ össze.
• Az autoimmun pajzsmirigybetegségben szenvedőkben a pajzsmirigyhormonok  viszonylagos, ill. abszolút hiánya figyelhető meg. Az első három hónapban (trimeszterben)  minimálisan emelkedett  TSH-t mutattak ki. Amennyiben a TSH érték 2,5 mU/l  fölé emelkedett  és a TPO elleni antitest szintjük is magas volt, akkor a  vetélés kockázata lényegesen növekedett. Ez azt jelzi, hogy az immunrendszer aktiválódása (antitest szint emelkedése) és a csökkent pajzsmirigy aktivitás mindenképpen káros a magzat szempontjából.
• A nemzetközi irodalomban egyértelmű állásfoglalás található arra, hogy a terhesség, sőt a fogantatás előtt a pajzsmirigy alulműködést el kell kerülnünk megfelelő kezeléssel. A hypothyreosis kezelése azonban nem egyszerű feladat, mivel kicsiny az un „terápiás ablak”, azaz nem  könnyű megtalálni az ideális  dózist és készítményt. A  gyakori TSH meghatározások azért  sem javasolhatók, mert a thyroxin (T4) dózis  változtatását a TSH szint csak megkésve követi. Az a tény, hogy az egyes T4 készítmények biológiai  hasznosulása („bioviability”) lényegesen eltér egymástól, további óvatosságra inti a  kezelést elindító, ill. ellenőrző szakorvost. Általános elvként leszögezhető, hogy a T4 kezelést alacsonyabb dózissal kell elkezdeni még akkor is, ha kísérő betegségek (pl. súlyos szívbetegségek) nincsenek. Az 1,0 körüli TSH érték elérése mellett az egyedi kezelés során, az életminőség javulását kell szem előtt tartani.  Ismert, hogy a pajzsmirigy „igazi” hormonja a T3 (trijódtironin), amely 100-szor erősebb hatást fejt ki, mint az elő-hormonnak tekinthető T4 (tiroxin).  Az enzimek (fehérjék), a dejodinázok  (D1 és D2 enzimek) hatására képződik az aktív T3 és a biológiai hatással nem rendelkező ún. reverz T3 (rT). Ráadásul az egyes szervekben az enzimek mennyisége eltérő lehet, ezért az aktív T3 mennyisége is különböző. Könnyen belátható, hogy a T3 a tulajdonképpeni gyógyszer, amelynek feladata a fenti tünetek megszüntetése. A TSH és a T4 tehát közel normális lehet, mégis a betegnek T3 hiánya van, mert nem képződött a szövetekben elegendő ebből a hormonból. Az esetek egy részében nincs is különösebb probléma, mert a szervezetben található enzimek megfelelő mennyiségű T3 képzését biztosítják. A gond az, hogy az enzim aktivitása nem mindig megfelelő és nem mindenkinél egyforma (!), ezért a fenti tünetek még akkor sem szűnnek meg, ha több T4-t kap a beteg. Ráadásul a T4 nem jut be az agyba, mivel ezekben az esetekben ugyanis nem képződik a kívánt mennyiségű T3.  Ez különösen fontos a terhesekben, mert a magzati agy fejlődéséhez T3-ra van szükség.

Az NK és uNK sejtek

Az NK sejtek természetes ölő sejtek (NK= natural killer cells) fontos szerepet játszanak a daganatok kialakulásának gátlásában, mivel a tumor sejteket képesek elpusztítani. Ennek vizsgálata azért is fontos, mert kiderült, hogy a vérben lévő fokozott számú és funkciójú NK sejt káros lehet a magzatra és vetélését okozhat.
Az NK sejtek (ún. CD56 sejtek) meghatározása sejtszeparátorral történik. Sikeres reproduktív folyamathoz szükséges, hogy az NK limfocita sejtarány értéke kevesebb legyen 15%-nál, ideális esetben pedig  12% alatt. Az emelkedett NK sejtarány és/vagy a  fokozott NK funkció  sikertelen IVF-t, ismétlődő vetéléseket és beágyazódási zavarokat okozhat.

További érdeklődést váltott ki, hogy az NK sejteknek (CD56-al jelzetteknek) van egy fontos alcsoportja, az uNK sejtek, azaz a méhben lévő sejtek. Ezeknek az aktiválódása szerencsére védi a magzatot a kilökődéstől. Ez az elmúlt hónapban leírt felfedezés új értelmezést jelent, másrészt a kezelésben is új távlatokat nyit meg. A jelentősége az, hogy a perifériás vérben  lévő NK sejtek számának és  funkciójának csökkentése, az uNK sejtek működésének fokozása lehet a cél.

Kiderült, hogy több olyan kezelési mód van, amelyekkel az eddigi eredmények biztatóak. Egyrészt igazolódott, hogy a pajzsmirigy hormonjainak szerepe van ezeknek a sejteknek a működésében (fokozza működésüket!), másrészt a szteroid hormonoknak (mellékvese és a progeszteron), ill. a hCG-nek, a szelénnek kedvező hatása van az NK sejtek működésének kedvező alakításában. Bízom benne, hogy a legújabb eredmények további reményt és lehetőséget adnak a még gyermektelen házaspároknak.

A szívinfarktust a diabétesz egyik félelmetes, ám gyakori lehetséges szövődményeként tartják számon. Az utóbbi időben néhány nagyobb esetszámú tanulmány eredménye alapján kérdésként merült fel, hogy a vércukorszint gyors csökkentése minden esetben segít-e az érszövődménnyel rendelkező betegek túlélésének meghosszabbításában? Dr. Bibok György, a Budai Endokrinközpont diabetológus főorvosa elárulja, vajon miként lehetne csökkenteni a szív- és érrendszeri szövődmények előfordulási esélyét.

Csökkent inzulin felhasználástól a vérrögösödésig

2-es típusú cukorbetegség esetén az inzulinfelhasználásban-és a termelésben is zavar keletkezik, így a vércukorszint lényegesen megnő, ami pedig az erek károsodásához vezet, és meszes lerakódások keletkeznek bennük. Ezeken az ereken apró sérülések jöhetnek létre, ami vérrögök kialakulásához vezethet, majd elzáródásokat okozhat az agy, vagy a szív artériáiban, stroke-ot, illetve szívinfarktust kiváltva.

Fontos a rendszeres kontroll vizsgálat

„A súlyos szövődmények elkerülése érdekében a betegeknek kiemelten fontos rendszeresen részt venniük diabetológiai szakellenőrzésen és a szükséges érrendszeri vizsgálatokon, melyek során pontosabb képet kaphatnak állapotukról. A cukorbeteg szakellátó helyeken a diabetológus orvos évente 2-4 alkalommal ellenőrizteti a betegek HbA1c szintjét. Ez a vizsgálat a vörösvértestekben lévő hemoglobin cukorral való telítettségét mutatja, így pontosabb képet lehet kapni az elmúlt 2-3 hónap vércukorértékeinek átlagáról. A jó cukorháztartással élő diabéteszes betegek ezen értéke 5.6 és 7.0 % között van. Magasabb értékek esetén nagyobb a veszélye az érszövődmények kialakulásának, illetve a már meglévők rosszabbodásának.”- mondja dr. Bibok György, a Budai Endokrinközpont diabetológus főorvosa.

Magasabb HbA1c, nagyobb kockázat

A LSU Hospital-Based Longitudinal Study (LSUHLS) nevű vizsgálatban 29627 diabéteszes beteget vizsgáltak, akiknek nem volt ismert a szívkoszorúér betegségük, illetve nem állt fenn szívelégtelenség a vizsgálat kezdetekor. Az utánkövetésből kiderült, hogy több mint 5000 főnél alakult ki szívelégtelenség 6,5 éven belül. Továbbá azt is megállapították, hogy a kezdeti HbA1c érték minden egy százaléknyi emelkedése 9 százalékkal megemelte a szívelégtelenség kialakulásának kockázatát.

A cukorbetegek gondozása során a HbA1c mértékét, mint célértéket, vagy újabban, mint céltartományt adják meg és figyelik. Bár a cukorbetegek számára a céltartomány   5.6 és 7.0 % közt mozog, az érszövődménnyel  rendelkező betegek esetében az ajánlások már megengedőbbek, mert elfogadhatónak tartják a 7-8% közötti értéket is. Ennek oka, hogy a már meglévő érbetegség esetén a kórosan alacsony vércukorérték (pl. hipoglikémia) veszélyesebb a hirtelen bekövetkező állapotrosszabbodás, halál szempontjából, mint a kissé emelkedett vércukorérték.

A diabetológusok minden esetben a beteg aktuális állapotához, a meglévő szövődményekhez igazítják a szükséges terápiát, mely gyakran nem lehet más, mint a helyes inzulinkezelés.

Dr. Bibok György szerint a fentebb említett vizsgálat eredménye azért fontos újdonság, mert megerősíti azt a korábban vélt összefüggést, hogy a jobb anyagcsere-állapot - kórosan alacsony vércukorérték nélkül- javíthatja a szív működését, és csökkentheti a szívelégtelenség kockázatát, ami idősebb 2-es típusú cukorbetegekben fontos és gyakori szövődmény.

Forrás: Budai Endokrinközpont

A cukorbetegség alattomos betegség, hiszen sokszor jelentősebb tünetek nélkül rombolja az ember szervezetét. Mivel kezelése sok esetben nehézkes és körülményes, érdemes a megelőzésre nagy gondot fordítani, főleg akkor, amikor már inzulinrezisztencia diagnózisa is fenn áll. Dr. Koppány Viktória, a Budai Endokrinközpont endokrinológusa elárulja, milyen étrendet érdemes ebben az esetben követni.

Fontos a megfelelő diéta

Azoknál, akiknél inzulinrezisztenciát diagnosztizáltak, fontos, hogy a rendszeres testmozgás mellett a táplálkozásukra is odafigyeljenek, hiszen legtöbbször a nem megfelelő ételek túlzott fogyasztása vezet ehhez az állapothoz, melytől már csak pár lépés a cukorbetegség.

Fogyasszon minél több teljes kiőrlésű gabonát

Az inzulinrezisztencia diétájának alapja az, hogy meghatározott mennyiségű szénhidrátot kell fogyasztani, amit általában 5 részre javasolt elosztani: reggeli-tízórai-ebéd-uzsonna-vacsora, és 30-20-50-20-40 grammokra érdemes szétválasztani.

Általánosságban elmondható, hogy a túl sok szénhidrát fogyasztása nem javasolt, viszont ha nagyon megkívánja, akkor arra ügyeljen, hogy a fehér lisztből készült ételeket kerülje, és inkább a teljes kiőrlésű gabonákat helyezze előtérbe. Amennyiben ételeit otthon készíti el, érdemes továbbá az élesztőt is mellőzni az ételeiből!

Ennél a résznél érdemes megemlíteni az ételek glikémiás indexét (GI) is, ami azt mutatja meg, hogy az adott élelmiszerből milyen gyorsan szívódik fel a szénhidrát a szervezetben. (Ha alacsony ez az érték, akkor lassan, ha magas, akkor gyorsan). Fontos tudni, hogy a magas GI-s ételek hirtelen megemelik az inzulin-és a vércukorszintet, így inkább az alacsonyt (0-55 GI) válassza!

„Nem mindegy tehát, hogy a szénhidrátok közül gyors vagy lassú felszívódásút (vagyis magas vagy alacsony glikémiás indexűt) eszik és az sem, hogy mikor, hiszen ajánlott ügyelni arra, hogy reggelire fele gyors, fele pedig lassú felszívódású legyen.”- tanácsolja az endokrinológus.

Hanyagolja a vörös húsokat

Azt eddig is több helyről hallhatta az ember, miszerint a vörös húsok nem tartoznak a legegészségesebb ételek közé, de hogy pontosan miért is nem?

„A vörös hús kalória és zsír szempontjából nem a legjobb választás, hiszen fokozza az érelmeszesedést, valamint növeli a koleszterinszintet. Helyette fogyasszon inkább csirkét, halat és tengeri herkentyűket. Viszont ez utóbbiakkal nem árt vigyázni, mivel a tengeri ételekre egyrészt jelentkezhet allergia (rák, kagylófélék), másrészt tartalmazhatnak jódot (még az alga is), melyek akár pajzsmirigy működészavart is okozhatnak.”- figyelmeztet dr. Koppány Viktória, a Budai Endokrinközpont endokrinológusa.

Cukor

Aminek a legfontosabb lenne lecsökkenteni a mennyiségét, az a cukor, hiszen mind az inzulinrezisztencia, mind a cukorbetegség kialakulása nagyban függ ennek túlzott fogyasztásától. A legjobb az lenne, ha mindennek, amit megvesz, megnézné a cukortartalmát, és csak azt vásárolná meg, amiben csakis minimális mennyiségben található meg. Persze az étrendből teljesen kiiktatni a cukrot nem lehet, ám nagyban hozzájárulna az egészségéhez, ha édesítéshez például nyírfacukrot, illetve a stevia-t használna helyette.  

Forrás: Budai Endokrinközpont

A fokozott hajhullás mind a nők, mind a férfiak esetében hatalmas megrázkódtatást okoz, főleg akkor, amikor még a fiatalabb éveikben kezd nagyobb csomókban ottmaradni a haj a fésűn. Bár egy bizonyos kor felett természetes jelenség, ám ha idő előtt következik be az hormonproblémákra is utalhat. Dr. Bérczy Judit, a Budai Endokrinközpont endokrinológusa elárulja, pontosan mi is lehet a háttérben.

Mindenkinek hullik a haja

Először is fontos leszögezni, hogy mindenkinek hullik a haja, így ha a fürdőszobában fésülködés, vagy hajmosás után talál egy kis hajat, akkor még nincs ok aggodalomra, ugyanis egy nap akár 100 szálat is veszíthetünk. Baj ott kezdődik, amikor már 150 szálnál is több hullik ki, illetve amikor a probléma már olyan mértékű, hogy szemmel láthatóan csökken a haj mennyisége, vagy amikor foltokban fordulnak elő kopaszodó részek.

Pajzsmirigy zavar

„Amennyiben a pajzsmirigy működésében valamilyen zavar keletkezik, az sajnos szinte az egész szervezetre kihat. Testsúlyproblémák, menstruációs zavarok, hangulatingadozások, léphetnek fel, sőt, sok esetben akár fokozott hajhullás is, és fontos tudatosítani, hogy igen gyakran lehet csak ez az egyetlen figyelmeztető jele a pajzsmirigy problémának. Amennyiben ezt, vagy több tünetet is tapasztal, akkor érdemes szakemberhez fordulni, aki egy egyszerű vérvétellel könnyen megállapíthatja, hogy fenn áll-e a probléma. Megfelelő kezeléssel szerencsére a tünetek csökkenthetőek, vagy akár meg is szűntethetőek.”- mondja dr. Bérczy Judit, a Budai Endokrinközpont endokrinológusa.

Magas tesztoszteron szint

Akár nő, akár férfi az illető, a túl magas tesztoszteron szint semelyik nemnél nem kívánatos, hiszen több problémát is okozhat- többek között nagymértékű hajhullást. Ezt szaknyelven androgen alopecia-nak nevezik. Ilyenkor csökken a hajtövek vérellátása, így a gyökerek nem jutnak elegendő tápanyaghoz, aminek hatására a szálak elgyengülnek, majd elhalnak.

A tesztoszteron túltengése a hajhulláson kívül még számos már problémát is okozhat: paradox módon a hölgyek esetében más régióban pont fokozott szőrnövekedés is jelentkezhet bajusz, az áll vonalában, emlők körül a köldökcsíkban, s teherbeesési nehézségek, pattanások, zsíros bőr lehetnek jellegzetes tünetek. A PCOS is e hormon túltermelődésével jár. Megfelelő diétával, gyógyszeres kezeléssel, illetve gyógynövény kúrákkal a hajhullás szerencsére ebben az esetben is orvosolható.

Cushing-kór, Cushing-szindróma

A mellékvesekéreg túlműködésének betegségei a Cushing-kór, illetve a Cushing-szindróma. . A szakértő szerint nem gyakori, de felismerése, és az oki terápia sokat segíthet. Bár a kettő sok helyen egybeolvad, azonban az előbbi hátterében az agyalapi mirigy daganata áll. Tüneteiben azonban megegyeznek, melyek közül a legfontosabbak a pirosas, kikerekedett, telihold-szerű, gyakran tokás arc, drasztikus hízás, mely elsősorban a hasra lokalizálódik, illetve a tarkótájon megjelenő zsírpúp lehet felhívó jel. Ezek mellett jellemző még az erős hajhullás, (androgén típusú), viszont a test más részein fokozott szőrösödés figyelhető meg. Az esetek nagy részében a problémát műtéttel lehet orvosolni.

Forrás: Budai Endokrinközpont